Európában több országban elérhetőek felnőttbarát vendéglátó egységek, itthon még nagyon szűk az ilyen működést felvállalók köre, inkább csak a szállodaiparban van rá néhány példa. Van-e létjogosultsága gyerekmentes éttermet nyitni ma Magyarországon, ahol kizárólag a felnőtt vendégekre építik a szolgáltatást? Lenne-e igény dedikáltan ilyen típusú helyekre, vagy kommunikációban inkább jelentene több negatív visszhangot, mint amennyi pozitív reakciót? Egyáltalán jogosan merülhet-e fel az az igény, hogy felnőtt emberek gyerekzsivaj nélkül kapcsolódjanak ki egy vendéglátó egységben nem csak Valentin napon?
A fenti kérdések akkor fogalmazódtak meg bennem, amikor egy esti pizzázás során meglepő szórakoztatásban volt részünk. Egy házaspár három és ötéves forma gyermekeikkel küzdött kitartóan, miközben az ételeinket vártuk. A gyerekek a második percben unták meg a magukkal hozott legót és egyéb játékokat, majd mindketten nyargalni kezdtek az asztalok között, hol az apuka, hol az anyuka loholt utánuk és próbálta normális mederbe terelni az eseményeket. Slusszpoénként a kisebbik a pult mögé a konyhába is beszaladt, ami sajnos balesetveszélyes. Ilyenkor a vendéglátós kevés eszközzel élhet, gyakorlatilag senki sem mert a gyerekekre szólni, a szülők láthatóan elvesztették a csatát, a vendégek pedig kényszeredett mosollyal az arcukon figyelték döbbenten az eseményeket. Legkevésbé lelkes a szomszéd asztalnál ülő fiatal pár volt, aki láthatóan romantikázni, beszélgetni szerettek volna, de ez gyakorlatilag lehetetlenné vált.
Külföldön nem ritka, hogy éttermek csak a felnőtt, vagy 12 éven felüli vendégekre építik a vállalkozásukat, de Budapesten nem igazán lehet ilyen helyre bukkanni. Persze lehet foglalni egy fine dining étterembe, ahol az éttermi kínálatból adódóan feltehetően nem jut a vendégek eszébe gyerekkel érkezni.
Az ilyen típusú helyek nyitása mellett szólhat, hogy egyelőre nagyon kevés hely van (én csak néhány szállodai vendéglátást találtam), ahol a kommunikáció a gyerekmentességre épülne, azaz feltehetően ki lehet tűnni egy ilyen szolgáltatással a helyek közül, és kifejezetten ráállni a romantikus vagy üzleti vacsorák, étkezések biztosítására, ahol a fő fókuszban az étel és kiszolgálás van, nyugodt és csendes légkörben. Egy ilyen típusú helyen nem kell számolni az extra gyerekes kérésekre, gyerekmenük biztosítására.
Persze ellene szólhat, hogy a vendégkört korlátozza egy ilyen hely nyitása, nyilván egy agglomerációban nyitott étteremben, ahol döntően családokra építenek, nem lehet megengedni egy ilyen húzást, ennek inkább nagyvárosi környezetben lehet létjogosultsága. Az ilyen típusú helyek hiánya arra is utalhat, hogy a vendéglátósok nem merik bevállalni az ebből adódó esetleges negatív vendégértékeléseket, hiszen ez a téma igen heves indulatokat tud kiváltani a gyerekesek körében.
Feltehetően a vendégek edukációja is hozzájárulhat ahhoz, hogy egy éttermi fogyasztás valóban vendégélmény legyen mindenki számára. Az elmúlt években olyan pozitív példa, ami például kutyás fronton történt. Azt tapasztalom, hogy a vendégek örülnek a lehetőségnek, hogy kutyával érkezhetnek egy helyre, és nem élnek vissza ezzel a helyzettel, hanem mindent megtesznek, hogy ne zavarjanak másokat és segítsék az étteremben dolgozók munkáját is. Ugyanígy a gyerekekkel étterembe járásnál is jó lenne, ha mindenki betartana egy alap etikettet. Akár az éttermek a kommunikációjukban is erősíthetnék ezeket a szabályokat, biztosítva mindenki számára a zavartalan étkezéseket.
