Egy korábbi még koronavírus előtti békeidőben készült felmérés szerint a 8 milliós fős felnőtt magyar lakosság 41%-a legalább félévente, 13%-a pedig havi szinten jár étterembe. Nyilván a nagyvárosokban teljesen más az arány, szinte a mindennapjaink részévé váltak a vendéglátóhelyek, legyen szó kávézókról, dolgozói menzákról vagy egyéb éttermekről. A lehetőségek száma szinte végtelen, ha ennél vagy innál valamit, csak pénztárca kérdése, milyen gyakran keresed fel ezeket az egységeket. Ilyen gasztrokánaánban bizonyára nem is gondolnád, hogy a rómaiak idején főleg a szegények jártak a tavernákba, vagy a középkorban csak azt ehetted, amit a szakács épp eléd tett. Lássuk, kik voltak az első olyan bátor emberek, akik belefogtak a vendéglátásba!
Éttermek az antik Rómában és Görögországban
Fotó: Yaopey Yong (Unsplash)
Mit adtak nekünk a rómaiak és a görögök? Az építészeti csodák és egyéb vívmányok mellett feltalálták az éttermek ősét, a thermopoliumokat is. Ezek a nyilvános étkezdék a mai klasszikus kifőzdékhez hasonlítottak, sőt feltalálták az önkiszolgáló pultsort. Kör alakú lyukakat vágtak a kiszolgálópultba, amelyekbe besüllyesztették a tálaláshoz használt agyagedényeket a frissen főtt ételekkel. Bár minden társadalmi osztály fogyaszthatott itt, jobbára a szegények látogatták a thermopoliumokat, hiszen a saját konyha luxusnak számított azokban az időkben. A római szakácsok olyan modern konyhai eszközöket használtak, mint a mozsár, különféle szűrők, húsdarálók és speciális kések. Csak Pompeii romjai között 150 olyan épületet találtak, ahol a régészeti kutatások szerint thermopolium működhetett.
Vendéglátás a Nagyfal mögött
Bár Kína sokáig nem nyitotta meg kapuit az idegenek előtt, a Song-dinasztia idején (960-1279) virágzott a vendéglátás. A hagyományos kínai teaházak mellett olyan létesítmények is megszülettek, ahol meleg étellel kínálták a vendégeket. Ennek az időszaknak köszönhetjük az első étlapokat, hiszen olyan népszerűek voltak a vendéglátóhelyek, hogy előre elkészített menüsorral kellett gyorsítaniuk a kiszolgálást. A keleti gyümölcsök és fűszerek mellett friss halat, valamint zöldégeket kínáltak agyagedényekben. Az első „üzleti ebédek” szintén a kínaiak nevéhez fűződnek, hiszen a kereskedők szívesen invitálták meg üzleti partnereiket egy-egy étkezésre.
Útszéli tavernák Európában
Fotó: Oleksandr Kurchev (Unsplash)
Miközben Kínában dübörögtek a vendéglátóhelyek, addig a középkori Európában visszafejlődött a vendéglátás az ókori elődökhöz képest. Felértékelődött a praktikusság a kulináris élvezetekkel szemben. A fontosabb kereskedelmi útvonalakon, illetve nagyvárosokban létrejöttek a szállást és meleg étkezést kínáló tavernák, vagyis inn-ek. Ezek a létesítmények a fáradt kereskedők és utazók részére biztosítottak pihenési lehetőséget. A gazdag ételválasztékot az innek konyhái hírből sem ismerték, általában azt kaptak a vendégek, amit a szakács aznapra kigondolt a szűkös alapanyagokból. Legfőbb kínálat a kenyér, sajt, krumpli, kolbászok és sült húsok voltak, „jobb helyeken” napi levest és némi zöldség vagy gyümölcsöt kínáltak. Elvitathatatlan tény azonban, hogy a középkori körülményekhez képest a konyhai felszerelések komoly fejlődésen mentek keresztül. Ekkor jelentek meg ugyanis az első sajtreszelők, borsőrlők, serpenyők, mérlegek és sodrófák, persze ettől még nagyon messze áll a ma ismert étterem fogalma vagy a fine dining világa.
Az éttermek újkori történetével a következő cikkünkben foglalkozunk!
